Nagyon korán, alsós koromban kezdtem hímezni. Az akkori tanítónénim, Anni néni vezette a hímzőszakkört. Nyolcadikos koromig jártam hozzá. Mindenféle hímzést tanultam nála, szabályosan rajongtam érte. Nem tudom, hova lettek a műveim, anyukám őriz egye-kettőt belőlük. Például ezt a kéket. Én mosolyogva nézem, hogy milyen ákom-bákom módon hímeztem, de közben meg tök büszke is vagyok rá. Akárhogy is számolom, ezt több, mint 30 éve hímeztem. Anyukám körbehorgolta és most a fürdőszobájukban takar egy kis sámlit. És ez engem boldogsággal tölt el...
Jó lehet megpillantani egykori gyerekönmagad!
VálaszTörlésNagyon bájos a lánykád, a nagy fiam májusban lesz 7 és nagyon izgatott, hogy suliba fog járni.
VálaszTörlésHímezni én is pont így kezdtem, szakkörön, általánosban. Sajnos az én munkáim nagy része nincs már meg, de olyan jó volt látni a tiedet, köszönöm :-)
Nagyon aranyos! Az én időmben még gyakorlati foglalkozás volt technika helyett, kötöttünk, varrtunk, de még zárat is szereltünk. A mai gyerekek azt sem tudják, hogy kell megfogni egy tűt, és a legtöbbet nem is érdekli.Saját tapasztalat: az én hatodikosaim, akármilyen kézműveskedést szervezek nekik, rögtön nyafogni kezdenek, hogy miért kell ezt csinálniuk.Szomorú!
VálaszTörlésÓóóóóó! Dejó,hogy neked vannak ilyenjeid!Én is őrzöm a lányom kis szárnypróbálgatásait a magam örömére, most villantottad fel,hogy 1x majd neki is örömet fog okozni,ha látja nálam őket.:)
VálaszTörlés:-D Ez olyan kedves Anyukádtól!!Sajnálom,hogy az én zsengéim nem maradtak fenn az utókornak,pedig én is alsós koromban kezdtem hímezni........
VálaszTörlésFantasztikus érzés, amikor előkerül a múltunk egy darabja. Köszi, hogy megosztottad!
VálaszTörlésSajnos, nekem is csak két-három dolgom maradt meg, de anyukám nagyon figyel rájuk. Valóban nagyszerű érzés, ezért teszem el én is a gyerekek alkotásait. És látom rajtuk, hogy milyen fontos nekik az, hogy az ő munkáik is kint vannak a hűtőn, falon, itt-ott a házban. Remélem, később is sokat fognak rajzolni, festeni, Panni kézimunkázni. Én is emlékszem a régi technikaórákra, ahol drótot hajlítottunk, ejtőernyőt varrtunk, igazi barkácsolás folyt. Mi azért nem panaszkodhatunk a mostani iskolánkra, mert hetente van 2 óra kézműves foglalkozásuk kötelezően a tanrendjükben, hogy fejlődjön a finommotorikus kézügyességük, ami a komoly gondolkodáshoz elengedhetetlen. Tegnap Panniék csuhéból dolgoztak például.
VálaszTörlés