Rendszeres olvasók

2012. szeptember 25., kedd

Kék virágos szülinapi ajándék

A tizenharmadik ajándékomat még nem is mutattam. Kata kapta tőlem júliusban. Ez az ajándékcsomag az újrahasznosítás jegyében készült. Több, mint 10 éve gyűjtöm a pamut(!) férfi ingeket foltvarráshoz. Most már jókora készletem van. Szeretem használni őket, mert vékonyabbak, mint a vásznak, meg sokféleségükből adódóan elszabadulhat a fantáziám. Méretük persze határokat is szab, de nem függönyt varrok belőlük.

1. Japán virágos szatyor
Válogattam jó sok kék négyzetet, horgoltam hozzájuk japán virágokat, kihímeztem Kata nevét, és így lett ez a táska!






2. Kezdőbetű
A szokásos DMC-mintás kezdőbetű. Saját magam festettem a kék fonalakat.


3. Képeslap


Egyben az ajándékok:


Mindez becsomagolva:


2012. szeptember 23., vasárnap

2012. szeptember 22., szombat

Feketén, fehéren

Utolsó bejegyzés a balatoni nyaralásunkról. Két kicsi fiammal a balatonföldvári sétányon, koktélon túl, alvás előtt, kicsit fázósan. Gézu kijelentette, hogy ő nagyon nagy partiarc, de ilyen sokáig még soha nem volt fenn. Ásított is nagyokat!


Metálos társaság!


2012. szeptember 21., péntek

Szeretünk koktélozni!!!

Nyaralás alatt "meglazulunk" és koktélozunk. A gyerekek is. Persze alkohol nélkül. 
Hol vannak már azok a jó meleg éjszakák? Olyan hirtelen lett ősz, nálunk ma reggel már jeges volt a szélvédő. Brrr!









2012. szeptember 20., csütörtök

Szőlőskislak

Petiék májusban Balatonlellén voltak erdei iskolában, ahonnan kirándultak a szőlőskislaki Légli fazekasműhelybe. Vásárfiát is kaptam, sokat mesélt is róla. Most családostul, illetve két másik családdal látogattuk meg a fazekasműhelyt és a mellette lévő borászatot.


Tudtam volna pár dolgot vásárolni!


Kipróbálnám a nagy fazekakat, sütőket.


Az udvaron csináltunk csoportképet a 3 családról. Összesen 10 gyerek van!!
(Fazakas, Tóbiás és Mundruczó család)  


Felső sor: Csenge, Bogi, Marci, Peti, Vince
Alsó sor: Soma, Ábel, Flóra, Panni, Gézu


Utána átsétáltunk Légli Géza házához. Barátaink jól ismerik őt, a piros borát már kóstoltuk, de most személyesen vele is koccinthattunk. (Persze bort is vettünk.)



Hogy a hímzés se maradjon ki:


A gyerekek hátulról:


2012. szeptember 19., szerda

Buzsák

Buzsákot harmincvalahány éve anyukámékkal láttam. Balatonberényben nyaraltunk és esős időnk volt. Ezért kirándulgattunk a Balaton déli részén. Annyi jutott eszembe, hogy nagyon szép kézzel festett, kék-piros tányérokat láttunk, egyet vettünk is. Anyukám konyhájában még most is a falon van. Szerettem volna újra látni a tájházat, kíváncsi voltam a mintákra. Meg a gyerekeimnek is meg akartam mutatni. 
Útközben áthaladtunk Lengyeltótin, ami újabb diákkori emlékeket hozott vissza: életemben egyetlen egyszer elmentem a barátnőimmel építőtáborba. Kinéztük, hogy Lengyeltótiban őszibarackot kell szedni. Gondoltuk, ez könnyű munka. Hát dolgozni tényleg nem sokat dolgoztunk, viszont két hétig ettük a hatalmas barackokat, közben rengeteg kalandunk volt. Utolsók lettünk a "brigádok" között, ami nem nagyon érdekelt minket. Még most is szoktuk emlegetni Lengyeltótit. (Lányok! Remélem, ti is mosolyogtok, mikor ezeket az emlékeket olvassátok!!) Építőtáborba viszont többet nem mentünk...
De most Buzsákról és a hímzéseiről szeretnék írni. Három hímzésfajta van Buzsákon:
A vézás, ami piros-fekete, illetve piros-kék színű. A mintát rajzolóasszonyok rajzolják ki ceruzával, az idegenvezető kiemelte, hogy ez nagyon megbecsült tudomány ott. A leggyakoribb motívumok: rózsa, hajó, csibeláb, lánc, legyező és katykaringó. 


A másik hímzésfajta a rátétes. Ez engem a hawai foltvarrásra emlékeztet, persze nem a motívumvilága, hanem a technikája. Az ún. vágóasszonyok elkészítik a kivágást piros, kék, vagy fehér batiszt anyagból, amit ketté, vagy négyrét hajtottak. Már ez a része is hatalmas munka (magam is tapasztaltam), de ezután ezt óvatosan ráfércelik láthatatlan öltésekkel vászonra, sifonra és tüllre. Hihetetlen munka, türelem kell hozzá. A leggyakoribb minták: szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, levél, katykaringó, páva, szarvas. A tájházban ilyeneket láttunk:



A harmadik a boszorkányos hímzés. Ezt régen fehér vászonra hímezték boszorkányos öltéssel, sok-sok színnel, és a végén a köztes részeket kitöltötték feketével. Így a hímzés úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna. Ez is nagyon munkaigényes, és rengeteg fonalat emészt föl. Őszintén megvallva, tőlem ez áll a legtávolabb, nekem ezek nagyon színesek. Ez a mellény már fekete alapra készült:


Megnéztük a Tájházat, beszélgettünk pár szót az ott hímző asszonyokkal.




A katolikus templomot is idegenvezetővel láthattuk:






Előhozta a plébános miseruháit megmutatni, és mesélte, hogy előző nap szerepeltek az M1 reggeli, balatoni műsorában. Ott is bemutatták ezeket: