Buzsák

Buzsákot harmincvalahány éve anyukámékkal láttam. Balatonberényben nyaraltunk és esős időnk volt. Ezért kirándulgattunk a Balaton déli részén. Annyi jutott eszembe, hogy nagyon szép kézzel festett, kék-piros tányérokat láttunk, egyet vettünk is. Anyukám konyhájában még most is a falon van. Szerettem volna újra látni a tájházat, kíváncsi voltam a mintákra. Meg a gyerekeimnek is meg akartam mutatni. 

Útközben áthaladtunk Lengyeltótin, ami újabb diákkori emlékeket hozott vissza: életemben egyetlen egyszer elmentem a barátnőimmel építőtáborba. Kinéztük, hogy Lengyeltótiban őszibarackot kell szedni. Gondoltuk, ez könnyű munka. Hát dolgozni tényleg nem sokat dolgoztunk, viszont két hétig ettük a hatalmas barackokat, közben rengeteg kalandunk volt. Utolsók lettünk a "brigádok" között, ami nem nagyon érdekelt minket. Még most is szoktuk emlegetni Lengyeltótit. (Lányok! Remélem, ti is mosolyogtok, mikor ezeket az emlékeket olvassátok!!) Építőtáborba viszont többet nem mentünk...

De most Buzsákról és a hímzéseiről szeretnék írni. Három hímzésfajta van Buzsákon:

A vézás, ami piros-fekete, illetve piros-kék színű. A mintát rajzolóasszonyok rajzolják ki ceruzával, az idegenvezető kiemelte, hogy ez nagyon megbecsült tudomány ott. A leggyakoribb motívumok: rózsa, hajó, csibeláb, lánc, legyező és katykaringó. 

A másik hímzésfajta a rátétes. Ez engem a hawai foltvarrásra emlékeztet, persze nem a motívumvilága, hanem a technikája. Az ún. vágóasszonyok elkészítik a kivágást piros, kék, vagy fehér batiszt anyagból, amit ketté, vagy négyrét hajtottak. Már ez a része is hatalmas munka (magam is tapasztaltam), de ezután ezt óvatosan ráfércelik láthatatlan öltésekkel vászonra, sifonra és tüllre. Hihetetlen munka, türelem kell hozzá. A leggyakoribb minták: szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, levél, katykaringó, páva, szarvas. A tájházban ilyeneket láttunk:

A harmadik a boszorkányos hímzés. Ezt régen fehér vászonra hímezték boszorkányos öltéssel, sok-sok színnel, és a végén a köztes részeket kitöltötték feketével. Így a hímzés úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna. Ez is nagyon munkaigényes, és rengeteg fonalat emészt föl. Őszintén megvallva, tőlem ez áll a legtávolabb, nekem ezek nagyon színesek. Ez a mellény már fekete alapra készült:

Megnéztük a Tájházat, beszélgettünk pár szót az ott hímző asszonyokkal.

A katolikus templomot is idegenvezetővel láthattuk:

Előhozta a plébános miseruháit megmutatni, és mesélte, hogy előző nap szerepeltek az M1 reggeli, balatoni műsorában. Ott is bemutatták ezeket: