Tiszakécske - Kékfestő-műhely

A hétvégén Tiszakécskén jártunk. Már sokszor voltunk, hagyományosan rossz az idő, ha mi ott megjelenünk. Fürödni most se tudtunk, viszont az esőt megúsztuk.

Séta a Tisza-parton

Szódagyár

Meglátogattuk a Kovács család kékfestő-műhelyét. Nagyon nagy élmény volt! A tulajdonos néni vezetett minket végig, öröm volt hallgatni őt. Először megmutatta a mintagyűjteményüket és az 1896-ból származó nyomógépüket. Vannak 200 évesnél is öregebb mintafáik is, óriási gyűjteményt láthattunk.

Ezzel a géppel festik rá rézgáliccal a mintát a fehér pamutvászonra.

Festés előtt így néznek ki a végek:

Régen csak ilyen földbe süllyesztett festőkádban (küpában) festették be az anyagot indigóval, hidegen. Ma már 80 fokon festenek másfajta eljárással, amiről részletes leírást olvashattok a Kovács-család honlapján.

Vasalógép

A műhely és az udvaron lévő szárítók bemutatása után behívtak minket kedvesen a házukba, ahol láthattuk a kész kékfestős anyagokat. Na, én ezt vártam a legjobban, annyira szeretem ezeket a színeket, mintákat. Bent a házukban is minden textiljük kék, a nénin ilyen kötény volt (abban söprögetett az utcán), a bácsin kékfestett ing (abban reggelizett). Jó volt látni őket. Mindketten 80 év felett járnak, de olyan lelkesedéssel beszéltek, mintha most kezdték volna a szakmát. Megígértük, hogy jövőre is meglátogatjuk őket, mire a néni azt felelte, hogy várnak minket, ha még élnek. Ez azért szívszorító, de a férjem udvariasan azt válaszolta, hogy kéretik tiszteletben tartani az ígéretünket, és jövőre is fogadni minket. Mosolygott a néni, miközben kimérte az anyagomat, mert hát nem távozhattam üres kézzel!

A boltjuk Szentendrén van, és az augusztusi Mesterségek Ünnepén is találkozhattok velük. Higyjétek el, érdemes!

Az idő Tiszakécskén megint gyorsan elszállt, így kísértek (toltak) ki minket a házigazdák: