Tegnap keresgéltem a régi fényképeink között egy párnát, és észrevettem, hogy több általam kötött sapkát is megörökítettünk. Ennél jóval többet kötöttem a gyerekeknek, meg pulóvereket is, de nincs róluk kép. Meg már rég ki is nőtték őket, ki tudja, hol vannak azóta!
Petike csíkosban, volt hozzá pulcsi is.
Petike kékben. Ebből kettőt kötöttem, a barátnőm kisfia kapta a párját.
Pannika csíkosban.
(Felhívom a figyelmeteket a hörcsögös arcára. Sokáig csak egy csík volt a szeme, olyan pofazacskója volt. De aztán elmúlt.)
Gézu kékben. Ez a sapka a fejükkel együtt nőtt, még most is jó rá.
Én piros-fehérben.
Alapvetően minden fejfedő borzalmasan áll rajtam, ez a norvég-mintás se lóg ki a sorból.
Ezeket már mutattam, de olyan édesek, hogy nem hagyhattam ki. A bojtok azóta valahogy megfogyatkoztak. Állítólag a "többiek" szaggatták meg az iskolában, óvodában. Mindenesetre marad idén télire is ez a szett mindháromnál.
Itt más tollával ékeskedem.
Ami rajtam van, azt nem én kötöttem. Krakkó főterén vettem valamikor, 100 éve. Gyapjú, jó meleg, pulcsim is van hozzá. Szerintem aki járt Lengyelországban, az vett ilyet magának. Nekem nagyon bejött nagy hidegekben. Például akkor, ott, Tihanyban. Borzalmas hideg volt.
Ja, és ilyen Motörhead-est se kötöttem még.
De a férjemet se akartam kihagyni a sorból, bár még soha, semmit nem kötöttem neki. Ne kérdezzétek, hogy miért! Én sem tudom a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése