2-3 éve varrtam ezt a terítőt a Praktika Magazin egyik régebbi számából, kissé módosítva azt. Nagyon szerettem öltögetni, jó nagy munka volt. Sajnálom, hogy minden évben csak pár napig használjuk. Mindent kézzel tűztem, gyöngyfonallal. Azért szeretem ezt a sok sárgát, zöldet a konyhánkban, mert behozza a napsütés érzését, melegséget áraszt. És van hozzá rengeteg sárga tányérom, bögrém....
Pankával sütöttünk ananászos muffint, kicsit szügletesek lettek, mert sima tepsiben sültek nagy mennyisége miatt. Ezzel a külcsínnel nem igazán indulhatnánk komoly gasztoversenyeken.Viszont ez nem befolyásolta a "belbecs"-t, vagyis mind elfogyott.
Igen! Ez foltvarrás! Attól tudok kiakadni, ha valaki egy előre nyomtatott kép köré varr két csíkot és mindjárt kinevezi patchwork-nek. Szerintem akkor lesz valami azzá, amikor készítője kézzel megadja neki a lelkét! Gratulálok türelmedhez, munkádhoz! Okozzon még sokáig örömöt ez a nyuszi Nektek, ha csak pár napig is évente!
VálaszTörlésKöszönöm Bea, jól estek a szavaid. Tényleg így van!
VálaszTörlésÉn is megcsodáltam nálad az "amerikás" Zsuzsidat, én szeretem a piros-kék párosítást, nekem tetszik, amit varrtál. Nem derült ki viszont nekem, hogy mi is az tulajdonképpen.
Néha egy dícsérő szó többet ér 10 másiknál!!!
Hát nem semmi kitartás kellett ehhez a csodás terítőhöz! Nagyon szép lett!
VálaszTörlés