Szeptemberben mindhárom gyerkőcünk iskolás lett. Nehezen képzeltük el Gézut iskolásként, de megy minden rendben (azért erről még mesélek). Van egy elsősünk, egy másodikosunk és egy harmadikosunk. Reggelente három terembe rohangálok. Sokszor vicces, ahogy motyogok magamban, hogy melyiknek, mit is kell intézzek, mit kell vinnünk, melyik tanítónéninek mit is kell mondanom. Eddig 60 gyereket próbáltam memorizálni, na meg a szüleiket. Ez most újabb 26-tal bővült, de szerencsére van már átfedés is az osztályok között. Három szülői is komoly szervezést (és türelmet) igényel. De félre ne értsétek, nem panaszkodom, mert nagyon is élvezem. Csak sokszor én magam röhögök magamon, milyen viccesek vagyunk, mikor rossz tornazsákot nyomok az egyik kezébe, közben megpróbálok a rengeteg anyukának, apukának köszönni, és mindig minden gyerek beszél. Szép az élet!!!!
Pár őszi szépség. Két sarokkal arrébb ilyen szép napraforgók vannak:
Nem a mi diótermésünk:
Nem a mi almánk:
Tündi! Felismered az almáidat?
nagy dolgok ezek,élvezd ki minden percét! a fotóid klasszak!
VálaszTörlés