Szárhegyről itt olvashattok bővebben. A kastélyban alkotótáborokat tartanak, ahol az a szabály, hogy minden alkotásnak ott kell maradnia. Így rengeteget szépséget és érdekes alkotást lehet látni az udvaron, meg az épületben. Nyilván engem a hímzések és csipkék nyűgöztek le leginkább, de a tarsolyok, tegezek, csontfaragások, szőnyegek, festmények, bútorok, szobrok mind-mind szépek voltak.
Az ebédlőt (lovagi termet) felújították, minden szék kézzel faragott. A falakon sok-sok festmény. A sarokban egy gyönyörű cserépkályha. Az ebédlő fölött pedig sok kiállított mű. Minden itt készült.
Erről a szobáról külön bejegyzést szeretnék írni, mert hihetetlen mennyiségű párna, terítő, festett bútor volt kiállítva. Most csak két kép kedvcsinálónak:
A gyerekek kedvence ez a faragott krokodil volt:
A kastélytól nem messze van a ferences kolostor. Nagy szerencsénk volt, mert pont egy csoportot vártak Szarvasról, így nyitva volt minden. Bementem, találtam egy nénit, aki az ágyneműket húzta föl. Nagyon kedves volt, megmutatta nekem a szobákat, ahol régen az alkotótáborosok aludtak, ma meg a vendégeket fogadják. Minden berendezés kézzel készült. Közben finom gulyásleves illat terjengett, de sajnos, mi nem ehettünk ott. A néni mesélte, hogy már csak egy szerzetes él ott, ha jól emlékszem Ervin atya, de ő is már 90 fölött van. Még azt is megmutatta, hogy meddig mehetnek a világiak a kerengő folyosón. Le is fényképezhettem mindent.
A kolostor kívülről:
A kerengő:
Az egyik szoba:
Lelkesedésem határtalan volt.
