"Anya mindig hímzik"

Ezen a héten többször téma volt, hogy én milyen régóta hímzek. Én azt szoktam mondani, hogy kb. 25 éve, és ez olyan hihetetlennek tűnik, mivel 37 éves vagyok. Pedig az első próbálkozások még korábbiak voltak. Nagyon nagy szerencsém volt, mivel az általános iskola első osztályában megismerkedhettem két csodálatos emberrel. A napközis tanítónéni (Köteles Lajosné Irénke néni) mindig kötött, mikor mi már játszottunk. Nem sok idő kellett hozzá, hogy mellételepedjek és nézzem, ahogy csattogtak a tűk. Rövidesen megtanított engem is. Kaptam körkötőtűt, fonalakat és innen már nem volt megállás. Arra viszont már nem emlékszem, hogy mi lett a sáljaimmal, a kezdeti műveimmel. Felsőben már pulcsikat is gyártottam az egész családnak, baráti körnek. Ma már csak sapka-sál szinten mozgok, egy-két pulcsit, mellényt kötöttem a gyerkőcöknek, amig még kisebbek voltak. Legalább 15 éve kötöttem magamnak az utolsó pulcsit.

A másik tanítónénink pedig hímzett mindenfélét. Vagyis innen a másik szerelem. Anni nénire nem tudok meghatódás nélkül gondolni. Ő vezette a hímzős szakkört, nyolcadikos koromig jártam hozzá. Tőle megtanultam a hímzés alapjait, hímeztünk kalocsait, írásost, mindenfélét. Az a baj, hogy nem nagyon maradtak meg az első próbálkozásaim. Anyukámnál biztosan van, már beszéltünk róla, hogy előkotorja.

Horgolni is nagyon korán megtanultam az egyik osztálytársam dédnagymamájától, de ez a leggyengébb pontom. Nagyon egyszerű dolgokat tudok csak horgolni.

Varrni pedig nagymamám tanított meg a lábbalhajtós Singer gépén. Mindig azt mondta, hogy a varrás alapja: az egyenes varrás. Ezért rengeteget varrhattam nála egyenesen. Amúgy nem is volt cikk-cakk a gépén! Már általános iskolában varrtam magamnak nadrágokat, felsőket. Sőt! Sokszor én festettem az anyagokat. Ezt azóta is szívesen teszem, mind a festést, mind a varrást. Rengeteg ruhát, blúzt, nadrágot, szoknyát, blézert, de még kabátot is varrtam. Mostanság nincs már annyi időm ruhákra, inkább a lakásba varrok. Ebből már mutattam néhányat.

Úgy emlékszem, hogy az első keresztszemest gimnáziumban hímeztem. Kaptam Németországból Burdát, meg Neue Mode-t és azokban voltak xszemesek. Ezeket azért nem nagyon merném megmutatni!!!! Viszont innentől kezdve ez lett az igazi szerelem! Nem tudom, mennyi alkotásom lehet. Megszámolni se nagyon tudom, mivel a legtöbbje ajándékba készült. Végül is nem is ez a fontos, hanem az, amit ad nekem a hímzés. Nekem esténként lelki szükséglet a bökögetés, ilyenkor kiszállnak belőlem a gondok, kieresztem az összes fölös gondolatot. Sokan kérdezik tőlem, mikor van nekem időm 3 gyerek mellett alkotni. Hát esténként! Mikor ők lefekszenek, akkor bevethetem magam a műhelyembe, mivel én nagyon szerencsés vagyok, és van külön varrós helyiségem. Amúgy ez a mosókonyha, de a MŰHELY elnevezés mégis csak jobban hangzik!!!!  Ha egyszer rendet rakok benne, akkor talán azt is lefényképezem. Igazi kincsesbánya ám! Imádnak belógni a gyerkőcök, itt aztán lehet mindenféle jó dolgot találni! De hímezni a kanapén szoktam, így este együtt lehetünk a férjemmel. Mikor még nem dolgoztam, délutánonként is tudtam néha hímezgetni. Innen ered a címben szereplő mondás. Valamit szeretett volna a legnagyobb fiam az apjától, aki át akarta irányítani hozzám. Erre felelte Petike: "De anya mindig hímzik!"

Adventi naptár

2006-ban varrtam az adventi naptárt. Borzalmas unalmas munka volt 24 zacskót dekupázsolni, megvarrni. De kárpótolt a gyerekek öröme. Minden reggel rohantak megnézni az aznapi zacskót. Tavaly be kellett osztani, hogy melyik nap ki vehette le, és bonthatta ki. Amúgy nálunk egy-egy szem cukor volt benne. A december - sajnos - nem az egészséges táplálkozásról szól!!!! Teljes fotóm nincs is, csak részletek, de idén is lesz advent, majd újból mutatom.

Olyan jó, hogy nem sokára itt a december!!!!

Karácsonyfadíszek & Co. II.

És szívek minden mennyiségben hímezve, varrva, gyöngyözve, strasszozva, dekupázsolva:

Angyalkák:

Manók:

Ezt kb. 10 éve varrtam:

Kicsit csaltam, mert ez nem csak karácsonyi díszünk, hanem két éve egész éves "darab":

2006-ban ilyen volt a fánk:

Karácsonyfadíszek & Co.

Tavaly előtti karácsonykor lefényképeztem pár karácsonyi szépséget. Ezekből válogattam néhányat. Mi már adventkor feldíszítjük a házunkat piros-fehér-arany színekben. Mindenhova kerül egy szív, egy angyalka, manó, vagy üvegfestés. Mikor, milyen kedvünk van, illetve az új dolgok általában prioritást élveznek. Gyerekkorom óta saját készítésű díszeink voltak a fán. Egyedül a szalmadíszeket, meg a festett fafigurákat vettem, illetve minden évben megnézzük a Gödöllői Kastélyban a képzőművészeti karácsonyi vásárt, ahol csuhédíszeket szoktam venni. Minig gyártok újakat, most is sok ötletem van. A narancshéjak, szárított almák sajnos pár évig bírják csak, de a legtöbb megmarad. Vannak kedvenceim, és a gyerekek is választanak mindig maguknak egyet-egyet. Ráadásul ezek a díszek túléltek már két borulást is!!!

A házikók ötletét néhány éve találtam a Praktikában, most már rengeteg van belőlük. Mindent kézzel varrok rajtuk:

Gyöngyökből is fűztem díszeket, de itt nem jól látszanak.

November, de gondolatban már december

Egy csomó új dolgot hímeztem-varrtam, de ebben a "csodálatos" időben nem tudok jó fényképeket készíteni. Hétvégére már jobb időt mondtak, ha lesz fény, akkor mindent fotózok.

Nálam az esték már a karácsonyi készülődés jegyében telnek, sokszor még csak gondolati szinten. Magamhoz képest már így is elcsúsztam, de nagyjából már mindent kitaláltam. Sok szépséget varrok idén is. Annyira szeretek ajándékba varrni, hímezni, bütykölni!!!!

Ezt az ágytakarót 2 éve hímeztem unokahúgomnak. Egy egyszerű Ikeás ágytakarót dobtam föl pár virággal, meg gyönggyel. Nagyon jól mutat kiterítve. Ezt a fényképet akkor készítettem, de nem ágyra terítettem ki, hanem egy kétszemélyes fotelra. Azért így is látszik valamennyire a minta.

Sapka

Pár hete esténként nem csak hímezgetek, hanem kötögetek is. A gyerekek kinőtték, meg elkoptatták a tavalyi sapka-kollekciót. Vettem három egyforma, de különböző színű fonalat. Már készen van 3 sapka, meg két sál, de csak a legkisebb gyerkőcöm volt hajlandó fényképezkedni. Régen rengeteget kötöttem, mindenféle dolgot. Ma már nem állok neki egy nagy pulóvernek, és észre is vettem, hogy kijöttem a gyakorlatból. Meg sálat kötni végtelenül unalmas munka!!!! Mutatom a zöldet:

Gézu külön kérte, hogy lógos bojt legyen rajta. Kíváncsi vagyok, hányszor kell majd visszavarrnom!!

Karácsonyi játék

Nina hirdetett egy karácsonyi játékot, amiben a csodálatos nyereményért azt kérte, hogy leírhatjuk, miért szeretjük a karácsonyt.

Számomra a Karácsony az év legszebb ünnepe, mert én komolyan veszem a "szeretet ünnepe" kifejezést. Már most jó szívvel gondolok a két hónap múlva lévő napokra, imádom ugyanis a készülődést. Élvezem a tervezgetést, várakozást, bütykölést, titkolózást, sütést, no meg az illatokat!!! Amióta megszülettek a gyerekek, azóta meg pláne a legszebb ünneppé vált nálunk. Én igyekszem mindenkit saját készítésű ajándékkal meglepni, vagy ha vásárlok valamit, akkor legalább a csomagolást gyártom én. A gyerekek miatt ez most egy kicsit nehéz, mivel ők még úgy tudják, hogy a Jézuska ajándékozza őket. Ezért nekik nem hímezhetek, mert akkor rájönnének az igazságra. De a többieknek készült szépségeket se láthatják. Újabb bonyodalmak, de ez is a titkolózás része. Viszont a lakás feldíszitése már közös feladat, és a karácsonyfára is saját díszek kerülnek. A legszebb pillanat mindenképpen az, mikor berohannak a gyerekek megnézni a fát, miután csengetett az angyalka. Ahogy fölnéznek a fára, csodálkoznak, ragyog az arcuk. Nálunk Adventtel kezdődik az igazi készülődés, pirosba öltöztetjük a házunkat, a gyerekek levelet írnak Jézuskának, minden reggel rohannak az adventi naptárhoz, kiválóan viselkedve a jó kis ajándék reményében. Mindenképpen családi ünnep számunkra. És megpróbálom ebben az időszakban távol tartani a gyerekeket a boltoktól (nagyon nehéz feladat!!!), mert mindenhol kiteszik a fákat + az irtózatos ajándékhalmokat, amiket alig tudok kimagyarázni. És látom az emberek arcán, hogy nekik nyűg a karácsony.